Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan

„Ez a könyv nem vád és nem vallomás. Csak beszámoló szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított – elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték.”

E szavakkal kezdődik Erich Maria Remarque 1929-ben kiadott könyve, a Nyugaton a helyzet változatlan, avagy eredeti címén az Im Westen nichts Neues, mely a ma első világháború néven ismert történelmi korszak eseményeiről számol be egy német közkatona, Paul Bäumer történetén keresztül. Az első világháború a XX. század történelmének egyik legvéresebb és legtragikusabb időszaka volt. Miért is tört ki a Nagy Háború? 1914 június 28-án Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse – némileg provokatív – szarajevói látogatása során merénylet áldozata lett. A merényletet Gavrilo Princip, a Fekete Kéz nevű titkos szervezet tagja követte el, szerb titkosszolgálati támogatással. Az még ma is kérdéses, hogy az eredeti forgatókönyv szerint valóban meg akarták-e ölni a trónörököst, vagy sem, de végül különös véletlenek után sikerült; a gyilkosság eredménye hamarosan súlyos nemzetközi válság lett. Az erős Németország támogatását maga mögött tudó Monarchia teljesíthetetlen feltételeket támasztott a hatalmas Oroszország által támogatott Szerbia irányába, és végül egyik fél sem engedett. Az eredmény némi diplomáciai ügyetlenkedés után a hadüzenet lett. A korszakban létező szövetségi rendszerek működésbe léptek, és hamarosan Európa jelentős része hadban állt. Mindkét oldalon gyors győzelmet vártak, bízva a modern technikával felszerelt tömeghadseregekben. A remélt sikerek nem jöttek el, ehelyett állóháború alakult ki a lövészárokba rejtőzött ellenfelek között, és egy 1918 novemberéig tartó, több millió áldozattal járó értelmetlen vérengzés vette kezdetét.

Erich Maria Remarque tizenkilenc éves korában szintén részt vett a harcokban. A német hadsereg katonájaként 1917-ben került a frontra, majd súlyosan megsebesült. Háborús élményei komolyan befolyásolták későbbi írói munkásságát, regényei jelentős részében a szereplők az első világháború katonái vagy veteránjai. A Nyugaton a helyzet változatlan talán a legismertebb számos regénye közül. A könyv Paul Bäumer, egy fiatal önkéntes háborús kálváriáját írja le egyes szám első személyben. Bäumer gimnáziumi tanára, Kantorek szavainak hatására osztálytársaival együtt vonult be lelkesen a német hadseregbe, hogy szembesüljön először a kaszárnya, majd a front rideg valóságával. A történet során végigkísérhetjük a német császári hadsereg egyszerű katonáinak szenvedéseit, átérezhetjük a bajtársiasság és a halálig tartó kötelességtudat megnyilvánulásait. Vigyázat, nem egy könnyed hangvételű háborús regénnyel van dolgunk! A front, a harcok, a senki földjén heverő felpuffadt holtak naturalisztikus leírása megrémítheti békésebb időkhöz szokott nemzedékeinket, melynek szerencsére nem kellett megtapasztalnia azt a szörnyűséget, amin nagyapáink és azok felmenői keresztülmentek. Remarque nem bánik kesztyűs kézzel a szereplőkkel: bár későbbi regényeiben találkozhatunk a Nyugaton a helyzet változatlan egy-egy alakjával, de többségüket elnyelik a háború borzalmai.

Elgondolkozhatunk azon, hogy Paul Bäumer és bajtársai, a könyvben megjelenő francia, orosz, angol katonák egy jobb jövő érdekében hozták-e meg véres áldozatukat? A XX. század további történelmét ismerve azt mondhatjuk, hogy sajnos nem. Mit hagyott ránk az első világháború? Megroggyant győzteseket, megalázott, bosszúra szomjazó veszteseket és rengeteg halottat, Európa ifjúságának színe-virágát. A háborút lezáró békeszerződések elvetették a második világháború magvait, amely még több áldozattal és szenvedéssel teli hat esztendőt hozott, majd egy évtizedekig tartó hidegháborút, amely a mi nemzedékeink számára a nukleáris apokalipszis folyamatos fenyegetését jelentette.

A könyv a modern irodalom egyik remekműve. Ajánlom mindenkinek, aki kedveli a háborús irodalmat és érdekli a XX. század történelme.

kapitany_wwi

Vélemény, hozzászólás?