Amin Maalouf: A keresztes hadjáratok arab szemmel

Amin Maalouf egyik igen érdekes könyvét szeretném bemutatni, melynek címe: A keresztes hadjáratok arab szemmel.

A szerző Bejrútban született 1949-ben. Közgazdasági és szociológiai tanulmányokat folytatott, majd újságíróként dolgozott. 1975-ben a libanoni háború miatt Párizsba költözött. Könyveit eredetileg francia nyelven publikálta, de később számos nyelvre lefordították őket.

A keresztes hadjáratok arab szemmel 1983-ban jelent meg, és azonnal nagy sikert aratott az olvasók körében. Már a könyv címe is felkelti az érdeklődést, hiszen az európai történetírás általában a Szentföld felszabadítására induló keresztesek szemszögéből szokta ábrázolni ezt a korszakot. Ezzel szemben a szerző az események leírásához forrásként szinte kizárólag korabeli arab történetírók és krónikások munkáit használta fel, akik nem a bátor, igazhitű lovagokat látták a keresztes vitézekben, hanem a kegyetlen és barbár hódítókat, akik valóságos sorscsapást jelentettek számukra. A nézőpontváltás hatására a megszokottól teljesen eltérő kép bontakozik ki előttünk a középkor egyik legjelentősebb háborújáról.

A könyv nagy előnye, hogy egy rendkívül alapos és átfogó munka. A szerző részletesen áttekinti a keresztes háborúk teljes történetét 1096-tól 1291-ig, az első hadjárat kezdetétől egészen addig, míg a muszlimok ki nem űzték az utolsó keresztes lovagot is a Szentföldről. Adatgazdagságának és részletességének köszönhetően kiválóan megállja a helyét egyetemi tankönyvként is. Remek stílusának segítségével viszont nemcsak a történészek számára ad élvezetes olvasmányélményt, hanem bárkinek, aki egy kicsit érdeklődik a korszak iránt. A történet megértéséhez és az események követéséhez gyakorlatilag nincs szükség semmiféle előzetes ismeretre, ugyanis az író maga vezeti be laikus olvasóit ennek a különös időszaknak a világába, és gondosan elénk tárja a történések okait és logikáját is.

Mint említettem, ez a könyv nem egy száraz történeti munka. Amin Maalouf nemcsak adatokat emelt ki a forrásként felhasznált krónikákból, hanem sok esetben anekdotákat, érzéseket, benyomásokat és az adott szerzők véleményét is. Ezek alapján személetes képest fest a korszakról, elbeszélésének módja pedig közelebb áll a regények, mint a tudományos szakkönyvek világához. Leírásainak segítségével bokáig gázolhatunk a Jeruzsálem utcáit elöntő vérben, részt vehetünk vesztes és dicsőséges csatákban a tűző napon, elborzadva nézhetjük, hogyan eszik meg a barbár keresztesek Maarrat lakóit üstben főzve és nyársra húzva, bepillanthatunk az aszaszinok rejtélyes világába, és szívből gyászolhatjuk az igazságos és erényes Szaladin halálát.

Ha szigorúan történeti műként akarunk tekinteni a könyvre, akkor komoly negatívum, hogy nem érvényesül a „sine ira et studio” elve. Ez viszont már magából a címből is nyilvánvalóvá válik, ezért nem várhatjuk le, hogy a könyv objektív és érzelemmenetes leírását adja ennek a történelmi korszaknak. Ezért viszont bőségesen kárpótolnak minket az olvasás során szerzett izgalmas élmények.

A történet élményszerű leírása mellett a szerző nagy hangsúlyt fektet az egyes szereplők bemutatására. A források segítségével igyekszik minél pontosabb képet festeni azokról az emberekről, akik tehetségükkel, személyiségükkel, szerencséjükkel, vagy puszta létükkel befolyásolták a történelmet. Jellemük ábrázolásánál egyaránt találkozhatunk pozitív és negatív vonásokkal. Senkitől nem veszi el kimagasló érdemeit, és nem titkolja el a legsötétebb gaztetteiket sem. Ahol a források lehetőséget adnak rá, felvázolja a szereplők cselekedeteinek motiváló tényezőit, és gyakran találkozhatunk az egyes történelmi figuráknál a jellemfejlődés ábrázolásával is. Egy-egy személlyel kapcsolatban több korabeli anekdotát is megoszt az olvasóval, ami nem feltétlenül kapcsolódik a keresztes hadjáratok történetéhez, de segít abban, hogy jobban megismerjük a történelmet formáló alakot.

Ezért ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik érdeklődnek a középkor és a keresztes hadjáratok története iránt.