Könyv

avagy újabb lenyűgöző könyv a történelmi regények nagymesterétől

Bernard Cornwell valóban kiváló történelmi regénye, Az Erőd (The Fort) 2012-ben jelent meg az Alexandra Kiadó gondozásában.

A történet az amerikai függetlenségi háború, vagy ahogyan azt az USA-beliek mondják, The American Revolutionary War idején játszódik. Érdemes röviden megismernünk azt a történelmi hátteret, amelyben a könyvben ismertetett események zajlanak. Ekkoriban az Amerikai Egyesült Államok még nem az az atomfegyverekkel rendelkező szuperhatalom volt, amit ma ismerünk, hanem még csak egy néhány éve, 1776. július 4-e óta létező állam, amely éppen élethalálharcát vívta az angol szárazföldi és tengeri haderővel.

Miért is tört ki a függetlenségi háború? Észak-Amerika európaiak által betelepített része néhány évvel történetünk előtt még Anglia gyarmata volt, és az angolok igyekeztek is beleszólni gyarmatuk ügyeibe. Régi gimnáziumi tankönyvem – ma már nem túl időszerű – szavait idézve ez történt:

„Anglia észak-amerikai kolóniáit nyersanyagtermelő és árufelvevő piacoknak tekintette. Meg akarta akadályozni, hogy az amerikai burzsoázia a saját lábára álljon. Az ellentétek kipattanását a francia-angol gyarmati háború elodázta. Miután a háborút megnyerte, a diadalittas és elvakult angol uralkodóosztály hozzálátott, hogy megfojtsa izmosodó vetélytársát.”

Az amerikai burzsoáknak természetesen nem tetszett, hogy az elvakult angolok meg akarják őket fojtani, így kisebb-nagyobb konfliktusok, mint például az angol tea indiánnak öltözött bostoni polgárok által történő tengerbe borogatása után a fegyvereké lett a szó. A háború 1775-ben tört ki, és a hadiszerencse az idők során hol az egyik, hol a másik fél mellé állt. A hadviselő felekhez később csatlakozott Franciaország, Spanyolország és Hollandia is. A konfliktus végül 1783-ban fejeződött be, amikor a Versailles-ban megkötött békében Anglia – katonai vereségei miatt más lehetősége nem nagyon lévén – elismerte az Egyesült Államok függetlenségét, amely így elindulhatott a szuperhatalommá válás rögös útján.

A Cornwell által leírt konfliktus, amely a háború egy különös epizódja volt, 1779 nyarán vette kezdetét.

A Brit Királyi Haditengerészet három kis hajója és hétszázötven brit – pontosabban felföldi skót – katonája azt a parancsot kapta, hogy építsenek erődöt New England partvidékének ellenőrzésére. Az alakulat parancsnoka egy veterán skót tiszt, McLean tábornok volt. A csapata jó részét egy vidékről toborozták, így a negyvenhárom tisztből huszonhármat Campbellnek hívtak, és a legénységi állományról még nem is beszéltünk. McLean tudta, hogy szoknyás egysége szálka lesz az ellenség szemében, így nem húzta az időt, és megérkezése után a helyi lakosság bevonásával rögtön nekilátott az erőd megépítésének.

A másik oldal természetesen azonnal reagált a nyilvánvaló provokációra. Negyvenegy amerikai hajó és kilencszáznál is több, de nem száz százalékban lelkes katona kapta azt az egyértelmű parancsot, hogy: „Elfogni, megölni vagy elpusztítani az ellenség teljes haderejét, és kiűzni a briteket.”

McLean tábornok tapasztalt parancsnok volt, de amikor meglátta az ellenfél túlerejét, nem sok esélyt látott a győzelemre. Egyetlen reménye az lehetett, hogy jól kiképzett csapatai kitartanak a még félig sem megépült erődítményben.

A csata megkezdődött. A kérdés az volt, hogy ki fog győzni? A töretlen morállal bíró, de kisebb létszámú skót profik? Vagy a létszámfölényben lévő, ám gyenge vezetéssel és alacsony morállal megvert amerikai milicisták? A választ megtudhatjuk, ha elolvassuk Cornwell kiváló könyvét.

Magyarországon sajnos ritkán jelennek meg olyan könyvek, amelyek az amerikai történelemmel foglalkoznak. Az Erőd üdítő kivétel ezen a téren, és ajánlom olvasásra mindazoknak, akik kedvelik a történelmet, vagy akár csak egy jó kalandregényre vágynak.

A Sár, vér, levendula című kötet a dunaszerdahelyi Historium Könyv- és Lapkiadó által 2011 júniusában meghirdetett hasonló című novellaíró pályázatra érkezett művekből összeállított válogatás. A pályázatra fiatal (15-35 éves) prózaírók műveit várták. Az írások a középkori ember életét tárgyalják, mégpedig az alábbi témakörökben:

– Sár (a középkori ember mindennapi élete, hétköznapi problémái, vágyai, céljai)
– Vér (katonaélet, lovagság, csaták, középkori harcmodor)
– Levendula (érzelmes, drámai, romantikus történetek)

A versengés 2012 februárjában zárult le, s az eredmény:

Tizenkét író, tizenkét zseniális történet a sáros, véres, levendulaillatú középkorból.

A kötet szerzői hivatalosan amatőrök, hiszen nem mutatkoztak még be önálló könyvvel, nem köszönnek ránk óriásplakátokról, és nem hangos tőlük a sajtó. Az olvasó azonban mégis meglepődhet, méghozzá okkal: azt a lendületet, frissességet, íráskészséget, tehetséget és kreativitást, mellyel a Sár, vér, levendula tucatnyi szerzője bír, sok nemzetközi hírű sikerszerző megirigyelhetné.

E rendhagyó, tematikus antológia segítségével különleges időutazást tehetünk a kilencedik és a tizenhetedik század között. Átélhetjük annak a harcosnak a vívódását, akinek a törzse megölte Gellért püspököt. Megismerhetjük az ingatag, részeges Vak Béla király feleségét, aki Aradon hatvannyolc magyar nemesnek nyújtja át a mérges kelyhet. Együtt kereshetjük a Szentföldről hazatérő, kiábrándult lovaggal János pap országát. A török által ostromolt nagyváradi végvárban megtudhatjuk, miféle titkos fegyvert agyalt ki és rejtett el költeményeiben Janus Pannonius. A crécyi csatában pedig, mely a Monty Python legelborultabb pillanatait idézi, úgy ronthatunk az ellenségre, hogy közben a hasunkat fogjuk a nevetéstől.

Nem kétséges, hogy a Historium Kiadó Fiatal magyar prózaírók sorozatának első kötetét jegyző írók neveivel találkozni fogunk még a jövőben.

Én már a megjelenés után néhány nappal beszereztem a könyvet, és történelemkedvelő, a középkor iránt is érdeklődő emberként különös érdeklődéssel olvastam végig. A művek helyszín és időpont szempontjából nem egységesek: vannak köztük magyar földön illetve távoli vidékeken játszódó történetek, és a novellák által érintett időszak is több száz évet ölel át. Úgy gondolom, hogy egy novellagyűjteményben elsősorban az irodalmi élményt keresi az olvasó, és kevésbé kéri számon az írókon a történelmi hűséget. Ettől függetlenül több mű mögött láthatóan komoly szakmai ismeretek állnak, mint például a Lidércfényen is publikáló Losonczy Attila, avagy Cyrus Livingstone Tavaszból a télbe című írása mögött, ahol a szerző (jó bölcsészhez méltó módon) még lábjegyzeteket és irodalomjegyzéket is közöl. Más írások – mint például Bukros Zsolt, azaz Maggoth A gyám című novellája – inkább a történetre és a nem várt csattanóra helyezik a hangsúlyt, és – a kiírás témájától függetlenül – akár fantasy antológiákban is megállnák a helyüket. Számomra az olvasmányélményen túl külön örömöt jelentett, hogy személyes ismerőseim is helyet kaptak a Sár, vér, levendulában.

A kötetet jó szívvel ajánlom olvasásra mindenkinek, akit érdekel az európai középkor világa, és szereti az érdekes történeteket. Remélem, hogy a kiadó nem áll meg egyetlen ilyen témájú műnél, és előbb-utóbb újabb Historium által kiadott, történelmi témájú válogatásokat vehetünk majd kezünkbe.

„Ez a könyv nem vád és nem vallomás. Csak beszámoló szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított – elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték.”

E szavakkal kezdődik Erich Maria Remarque 1929-ben kiadott könyve, a Nyugaton a helyzet változatlan, avagy eredeti címén az Im Westen nichts Neues, mely a ma első világháború néven ismert történelmi korszak eseményeiről számol be egy német közkatona, Paul Bäumer történetén keresztül. Az első világháború a XX. század történelmének egyik legvéresebb és legtragikusabb időszaka volt. Miért is tört ki a Nagy Háború? 1914 június 28-án Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse – némileg provokatív – szarajevói látogatása során merénylet áldozata lett. A merényletet Gavrilo Princip, a Fekete Kéz nevű titkos szervezet tagja követte el, szerb titkosszolgálati támogatással. Az még ma is kérdéses, hogy az eredeti forgatókönyv szerint valóban meg akarták-e ölni a trónörököst, vagy sem, de végül különös véletlenek után sikerült; a gyilkosság eredménye hamarosan súlyos nemzetközi válság lett. Az erős Németország támogatását maga mögött tudó Monarchia teljesíthetetlen feltételeket támasztott a hatalmas Oroszország által támogatott Szerbia irányába, és végül egyik fél sem engedett. Az eredmény némi diplomáciai ügyetlenkedés után a hadüzenet lett. A korszakban létező szövetségi rendszerek működésbe léptek, és hamarosan Európa jelentős része hadban állt. Mindkét oldalon gyors győzelmet vártak, bízva a modern technikával felszerelt tömeghadseregekben. A remélt sikerek nem jöttek el, ehelyett állóháború alakult ki a lövészárokba rejtőzött ellenfelek között, és egy 1918 novemberéig tartó, több millió áldozattal járó értelmetlen vérengzés vette kezdetét.

Erich Maria Remarque tizenkilenc éves korában szintén részt vett a harcokban. A német hadsereg katonájaként 1917-ben került a frontra, majd súlyosan megsebesült. Háborús élményei komolyan befolyásolták későbbi írói munkásságát, regényei jelentős részében a szereplők az első világháború katonái vagy veteránjai. A Nyugaton a helyzet változatlan talán a legismertebb számos regénye közül. A könyv Paul Bäumer, egy fiatal önkéntes háborús kálváriáját írja le egyes szám első személyben. Bäumer gimnáziumi tanára, Kantorek szavainak hatására osztálytársaival együtt vonult be lelkesen a német hadseregbe, hogy szembesüljön először a kaszárnya, majd a front rideg valóságával. A történet során végigkísérhetjük a német császári hadsereg egyszerű katonáinak szenvedéseit, átérezhetjük a bajtársiasság és a halálig tartó kötelességtudat megnyilvánulásait. Vigyázat, nem egy könnyed hangvételű háborús regénnyel van dolgunk! A front, a harcok, a senki földjén heverő felpuffadt holtak naturalisztikus leírása megrémítheti békésebb időkhöz szokott nemzedékeinket, melynek szerencsére nem kellett megtapasztalnia azt a szörnyűséget, amin nagyapáink és azok felmenői keresztülmentek. Remarque nem bánik kesztyűs kézzel a szereplőkkel: bár későbbi regényeiben találkozhatunk a Nyugaton a helyzet változatlan egy-egy alakjával, de többségüket elnyelik a háború borzalmai.

Elgondolkozhatunk azon, hogy Paul Bäumer és bajtársai, a könyvben megjelenő francia, orosz, angol katonák egy jobb jövő érdekében hozták-e meg véres áldozatukat? A XX. század további történelmét ismerve azt mondhatjuk, hogy sajnos nem. Mit hagyott ránk az első világháború? Megroggyant győzteseket, megalázott, bosszúra szomjazó veszteseket és rengeteg halottat, Európa ifjúságának színe-virágát. A háborút lezáró békeszerződések elvetették a második világháború magvait, amely még több áldozattal és szenvedéssel teli hat esztendőt hozott, majd egy évtizedekig tartó hidegháborút, amely a mi nemzedékeink számára a nukleáris apokalipszis folyamatos fenyegetését jelentette.

A könyv a modern irodalom egyik remekműve. Ajánlom mindenkinek, aki kedveli a háborús irodalmat és érdekli a XX. század történelme.