Mikor Szent István 997-ben hatalomra került, folytatta Géza nagyfejedelem által megkezdett munkát, egy nyugat-európai típusú, keresztény állam kialakítását. Már hatalma megszerzésével szakított a levirátus ősi hagyományával, ami alapján Koppány lett volna a nagyfejedelem, mint az Árpád-ház legidősebb férfitagja, ha feleségül veszi Saroltot, Géza özvegyét. Koppány fegyverrel próbált érvényt szerezni jogainak, és sokan melléálltak azok közül, akik elégedetlenek voltak Géza intézkedéseivel, például a kereszténység erőszakos terjesztésével. Koppány a pogányságot és a törzsi szabadságot képviselte István keresztény államával szemben. 997-ben Veszprém közelében vívták meg a döntő csatát, melyben István győzedelmeskedett a német lovagok segítségével. Koppány elesett a harcban, testét felnégyelték, és darabjait elrettentésül kitűzték Győrben, Veszprémben, Esztergomban, és Erdélyben. Ezek után István szilárdan uralta az ország nyugati részét, de hatalmát csak az 1020-as években tudta kiterjeszteni az egész Kárpát- medencére az erdélyi Gyula, a bolgár származású Keán 1003-as és a Maros környékén uralkodó Ajtony 1028 körüli leverésével.